Valamikor régen, az írástudás és az időszámítás előtt létezett egy isten, akinek nevét az idő a feledésbe emelte. Ez az isten hosszú időközönként létrehozott a saját bolygóján egy földet, amin kedvére formálhatja a világot, alakíthatja annak időjárását, létrehozhatja as saját fajait, amik azután neki hódolnak az idők végezetéig. Így jöttek létre a földrészek ezek között Miruun is. Gyönyörű völgyekkel, füves legelőkkel, gigászi hegyekkel, hatalmas erdőkkel és poros sivatagokkal, mondhatni egy édenkertet hozott létre, mindene megvolt amit a lényeinek megadhatott az élethez. Innentől azonban továbbra is nagy kérdés, hogy mi lett a világgal. Azóta hosszú ideig lakatlan volt ez a földrész, állatok és rovarok lakták akik szépen elszaporodtak a saját, nekik megfelelő élőhelyen. Ez így ment ismételten hosszú időn keresztül, amíg meg nem jelentek a jelenlegi állatvilág (?) legnagyobb és legerősebb ragadozói, a táplálék lánc csúcsa: A sárkányok.

A sárkányok hajnala

Valahonnan messzi földről érkezhettek, de ennek eredete - mint sok minden más is -, feledésbe merült. Mivel beszélni senkivel sem tudtak, maguknak tartották meg a sajátos kis titkaikat, amiket a mai napig senkinek sem mondtak el. Így nem is csoda, hogy olyan sok tévhit és szóbeszéd kering róluk, információ hiányában.
A sárkányok pillanatok alatt elszaporodtak a környéken a könnyen megszerezhető zsákmány miatt, ezért néhány évtized múlva már hatalmas méreteket öltött a sárkánypopuláció, ennek a számát azonban csak találgatják. Éghajlat szerint minden sárkány megtalálta a neki megfelelőt, a legelterjedtebb sárkányfajta a "közönséges sárkány" ami nagyrészt hegyekben és az ott lévő barlangokban húzza meg magát. Míg a mai legritkább, talán már teljesen kihalt fajta az "árnyék sárkány", ami misztikus módon a sötétségben közlekedik és a sötétségben is vadászik.

Az ember

A sárkányok viszonylag békében és jólétben éltek, mindenük megvolt ami kellett az életben maradáshoz és a szaporodáshoz. Egészen addig meg is maradt a béke és jólét, amíg meg nem jelent a sárkány mai legnagyobb ellensége: Az ember.
Állítólag az akkor még felszínen lévő, mára már teljesen víz alatt lévő "Auritoposz" hatalmas szigetéről jöttek pontosan amiatt, hogy a süllyedő sziget helyett egy biztonságosabb vidéket keressenek maguknak. Hamarosan meg is találták Miruun földjét, ahova szépen fokozatosan kezdtek benyomulni és letelepedni. Eleinte semmi gondot nem okoztak, néhol még a sárkányokról sem tudtak avagy nem vettek róluk tudomást.

A sárkányháború

Egészen addig ment ez, amíg egy király, Rettegett Teodór rá nem lelt egy frissen meghalt sárkánynak a tetemére. A király elrendelte a sárkány elszállíttatását és azonnali felboncolását. Amikor szembesültek a sárkányok hatalmas izmaival, fogaival és szinte áthatolhatatlan pikkelyeivel, a királyt valósággal megőrjítette a sárkányok természetes értéki. A király a nagy felbuzdulásában azonnal elrendelte, hogy minden sárkányt mészároljanak le, ha kell akár a fiókákat is.
Nemsokára a király udvara és szobája sárkány fejekkel, pikkelypáncélokkal, koponyákkal és karmokkal telt meg, amiknek a növekvő mennyisége még tovább növelte a király őrületét. Természetesen nem mindenki örült ennek a hadjáratnak, a környező országok árgus szemmel nézték végig, ahogyan az újabb nevén az "Őrült király" szépen fokozatosan és nagy lépékben az emberekre haragítja a sárkányokat.
Hamarosan ennek meg is lett az eredménye: A sárkányok az addigi legnagyobb erődöt, a Krond királyságban található Grochavent támadták meg, az Őrült király akkori szálláshelyét. Az erődöt valósággal porig rombolták, az életben maradtakat megették vagy cafatokra tépték.
A környező országok a hír hallatára azonnal fegyverkezni kezdtek, de a sárkányok haragja előbb odaért. Ekkor született meg az a könyörgés az emberek között, hogy "A sárkányok haragjától ments meg Uram minket!". A környező országokat a sárkányok (Wandeburg, Gelfast és Novográd) egytől egyig feldúlták, majd a környéket elhagyván az Őrült király holttestét egy éppen maradt toronyba hajították, ami legutoljára romboltak le.
Az idő szépen lassan csillapította a sárkányok dühét. Ismét elkezdtek bemerészkedni az emberek által lakott területekre, az újraalapított királyságokba. Természetesen a háború nyomai nem múltak el teljesen. Az Őrült király leszármazottai, az immár átkeresztelődött "Ludvigok" máig nem nyugodtak bele a vereségbe, amit a sárkányok mértek az emberiségre négy évszázaddal ezelőtt. A háború ismételten kitört a sárkányok és emberek között, illetve a bonyodalmat tetézi, hogy a közeli királyságok felé a Ludvig udvarház nemesei akarják kiterjeszteni a befolyásukat. Ember emberrel, ember sárkánnyal harcol ami leginkább csak jobban kedvez az újabb jövedékeknek.

A Tetoikok

Alig ötven éve, hogy megjelentek ezek a hüllőszerű, ember szemmel leginkább sárkányokra hasonlító humanoid lények. Az első hajóik Miruun délebbi részén, a mocsaras, esőerdős területekre tévedtek el, amit kifejezetten otthonosan be is rendeztek a letelepedő tetoik klánok. Hamarosan királyságok is alakultak, amik alig húsz évvel ezelőtt egybeolvadtak. Így alakult meg a legelső Tetoik Királyság, ami jelenleg konfliktusba keveredett az emberek egyik legnagyobb, de több fronton harcoló királyságával a már jól ismert Krond királysággal. III. Ludvig az állóháborúból és végvárak el és visszafoglalásából álló harcát a tetoikok felé is kiterjesztette, el is foglalva tőlük számos területet.
Így hát az eleinte békésen letelepedő tetoikok hamarosan már hódítókként érkeztek Miruun földjére. Sárkányokkal eddig nem volt összetűzésük, de nem is kívánnak velük konfliktust, ha a királyságukat egyáltalán megakarják tartani.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés